2010. október 25., hétfő

I am OK !

Az a sok szó, amit nem mondtunk ki. Az érintések, amelyeket nem mertünk megtenni..
Percek amiket, nem élhettünk meg, csókok amiket nem lophattunk el.
Az álmok, amik röpke pillanat alatt váltak semmivé, amiket tán soha nem álmodunk meg többé.
A tettek, amiknek talán sosem értjük meg miértjét.
A mosolyok, amik jól estek, de csókok nem követték.
Elkezdett mondatok, aminek még mai napig nem tudjuk a végét.
Kérdések, amikre nem kaphatunk választ.
Vágyak, amik mai napig "csak vágyak".
De ettől szép..ettől ennyire szép emlék, hogy így marad meg bennem..mint egy csodálatos, beteljesületlen vágy, egy gyönyörű emlék.

"Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még beszélni sem kell. Csak érezni, hogy nem vagy egyedül."

2010. október 13., szerda

"Egy hosszúra nyúló, "múló" pillanat."

Az utca zaja, felkavar, elveszít..engem az érzés megvakít, eltaszítasz de ez csak megerősít..akarnám de meggondolom, eltakarlak egy lepellel, félreteszlek, nem feledlek, majd egyszer ha lehull a lepel..talán újra csodállak. Keresnélek de már nem teszem, mert meg találtalak és el sosem temetlek. Bennem maradsz éltetsz...de csak csendben legbelül... összekavarsz? nem! csak megvakítasz? inkább elkábítasz... amíg tart a hatás élvezem, szállok, repülök, aztán újra földet fogok, aztán megint felkaplak és újra átélem. Le állok veled mint valami rossz droggal, félreteszlek, elrejtelek, és ha megtalál az érzés újra elő veszlek. Lehet nem vagy más csak egy téves kapcsolás, de én újra és újra felveszlek. Hogy csalódott lennék? nem hiszem csak csendben gondolok át mindent. Jobb így, ki nyílt a szemem. Szabadon engedlek, mint kutyát a pórázról, szaladj ismerd meg a teret. És ha egyszer hazatalálsz én újra beengedlek.

2010. október 10., vasárnap

Semmi sem könnyű

Sosem leszek olyan mint a többi, nem fogok senkiért sem önmagamból kifordulni, nem leszek az aki mindent elnéz, vagy éppen az aki bármit elhisz. Nem vagyok naiv, nem vagyok gyerekes, és igen is annak ellenére, hogy nehéz..de szeretem az életem. Szeretem akik körbe vesznek, és ők azok akiket tényleg a   b a r á t a i m n a k   tekinthetek. Nem kell az új, jó nekem ami van, nem kell, hogy minden áron ismerj, engem nem érdekel, hogy te ki vagy. Vannak érzéseim, akármilyen furcsa is de igen bennem is akad..egy kis félelem, egy kis csalódottság..dehát na ez mindenkiben ott van.. párszor már pofon vert az élet, kibírom ezt is..felállok, és élek tovább úgy mint eddig. Nem másképp csak kicsit óvatosabban, de nem fogok megváltozni attól, hogy ha valami nem úgy sikerül ahogy én akartam. Én maradok aki vagyok, így fair, így nem hazudok, így építhetem majd a jövőm, hogy nem fejvesztve, össze-vissza futkosok.. így reménykedhetek egy szebb holnapban, így lehet holnap több abból  mint amim ma van..! És igen is..én   k ü l ö m b n e k   érzem magam!

2010. október 5., kedd

love and let love


Seconds, hours, so many days
You know what you want, but how long can you wait
Every moment lasts forever
When you feel you've lost your way
And what if my chances were already gone
I started believing that I could be wrong
But you gave me one good reason
To fight and never walk away
So here I am still holding on

With every step you climb another mountain
With every breath it's harder to beleive
You make it through the pain
Weather the hurricanes
To get to that one place
Just when you think the road is going no where
Just when you almost gave up on your dreams
They take you by the hand and show you that you can
There are no boundaries..
There are no boundaries

I fought to the limit, to stand on the edge
What if today is as good as it gets
Don't know where the future's heading
But nothing's gonna bring me down
Jumped every bridge
Run every line
I risk being safe
I always knew why
I always knew why
So here I am still holding on

With every step you climb another mountain
With every breath it's harder to beleive
You make it through the pain
Weather the hurricanes
To get to that one place
When you think the road is going no where
Just when you almost gave up on your dreams
They take you by the hand and show you that you can
You can go higher
You can go deeper
There are no boundaries above and beneath you
Break every rule 'cause theres nothing between you and your dreams

With every step you climb another mountain
Every breath it's harder to believe
You make it through the pain
Weather the hurricanes
To get to that one place
Just when you think the road is going no where
Just when you almost gave up everything
They take you by the hand
And show you that you can 
 


There are no boundaries




2010. szeptember 23., csütörtök

"Egy senki a semmiben.."

Tulajdon képpen nem vagyok én érdekes, nem vagyok én semmi,
nem keltem fel érdeklődésed, nincsenek értékeim..
engem nincs miért szeretni, belőlem már most elég,
nem lobbantok tüzet benned csak kioltom..
nem vagyok különleges, nem vagyok értékes,
Tulajdon képpen nem vagyok én neked SENKI sem..

2010. szeptember 21., kedd

.napok és gondok.


Vannak napok amikor minden nehéz, napok amikor azt hiszed h már semmi és senki sem segíthet. Lehet valakinek túl ironikusan és nyálasan hangzik ez az egész de sajnos tényleg így van. Előfordul, hogy az ember már nem tud mit teni, nem tudja megnyugtatni semmi és senki. Nehéz megőrizni a türelmünk és a józan eszünk. Sokszor nemkell,hogy rettenetesen nagy dolog történjen velünk, elég ha a sok aprónyi gond felgyülemlik az emberben akár egy nap vagy egy hét alatt. Ilyenkor mérgesek vagyunk mindenkire, a világra, olykor önmagunkra is. Mérlegelnünk kell, hogy helyes volt e amit tettünk, és a követ kező lépést is helyesen kell meghoznunk. Ez persze általában sose sikerül, valahogy a gondok sodorják maguk után a következőt. Ilyenkor nincs jó tanács nincs semmi amit mondani lehetne. Persze ezt sem úgy kell felfogni mint a világ végét..de van akinek akár azt is jelentheti. Azmondják mások ilyenkor " foglald el magad, ülj le ne gondolj a problémákra, hidd el mindíg lesz jobb" stb... csak ez valahogy télnyleg sosemsegít. Minden embernek meg van a magam módszere ,hogy hogyan vezesse le azt  ami benne van.. olykor a fájdalmat, a megalázottságot. Vannak akik magukban tesznek kárt, vannak akik őrlik magukat, filmet néznek, sírnak, vagy csak ordítanak egyet... Ez is emberfüggő épp úgy mint minden. Fájdalmat bárki és bármikor okozhat nekünk. Legyen az barát, egy idegen, vagy épp a szerelmünk.. ezer meg ezer ok és személy van, aki fájdalmat okozhat nekünk, és a fájdalom annál erősebb minnél közelebb áll hozzánk az illető személy. És jön a kérdés.."miért pont én? miért velem? miért velem kellett ezt csinálni? mit tettem hogy ezt érdemlem?" ezek sajnos olyan kérdések amikre nagyon ritkán kapunk választ. A fájdalom a megalázottság és a többi ilyesfajta dolog, olykor még a legerősebb embert is "térdre" tudja kényszeríteni. Van aki túl tud lépni a problémán, ha nemis emelt fővel de megkönnyebbülve. Mindenki reméli, hogy ő is az  ilyen emberek közé tartozik, és neki is olyan könnyű lesz  továbblépni mint másoknak. De soha se feledjük, hogy a holnpa mindíg kiszámíthatatlan és bizonytalan, éljünk a biztosban, éljünk a mában! ....

2010. szeptember 14., kedd

Ez a lényed, a múltad a jelened és a jövőd!



Totálkáros alkotás, barátok közt is a támadás, akarod de megvakulsz az ember a saját bőrén tanul. Hiszed még a jót, és támadod a jobbat, pedig lehet te vagy aki előttem térdel majd holnap. Bolondozol világba, csak az alkohol, a drog a 14 éves világba. Készen állsz egy csatára? Védd magad, harcolj! Vagy ha mégis belebuksz? Állj fel büszkén, temesd el az ellenséged, dicsőítsd azt ki testvéred! Nyújtsd a kezed, de ne csak akkor ha én kellek, akkor is, ha én ordítok érted! Legyen bőr a pofádon, akkor is ha kiégtél, százezrek szeretnék ha a föld alatt lennél. Szarjál rá mindenkire, küzdj inkább magadért, mert tesó hidd el ebben a világban nincs olyan, hogy csak te meg én! Sajátod a sorsod, a lelked elvehetik, de a szíved akkor is dobogjon ha kettétörik! Lesz majd jobb, a barátok ott lesznek! Ne sírj ha nem sikerült, állj fel és verj egy állast ennek a kibaszott életnek!




by: rainie_n

2010. szeptember 12., vasárnap

Don't leave me alone..!

Telnek a napok..elmúlt a nyár..és vele együtt valami más is elmúlt..a gyerekkor.. a bolondozások..félek felnőttem, félek most már nem rejtőzhetek álarcok mögé..a teljes valóság a nagy betűs élet vár rám..
Sok a gond...rengeteg a gondolat..a fejemben..nem tudom mit tegyek, hogy legyen tovább.. legszívesebben csak eltűnnék, hogy gondolkozhassak..megérthessem mi is történik most körülöttem..merre menjek mi lenne a jó vagy éppen a rossz döntés..legyek önző?vagy maradjak önzetlen?
Jó lenne, ha valaki elmondaná..tanácsot adna.., hogy tisztábban láthassam a dolgokat..de félek nincs senki aki átérezné ezt..lehet pont így jó..
Magam kell megoldanom a problémáimat...ezzel minden rendben van...csak ne lennék ennyire egyedül..






by: rainie_n