"Egy hosszúra nyúló, "múló" pillanat."

Az utca zaja, felkavar, elveszít..engem az érzés megvakít, eltaszítasz de ez csak megerősít..akarnám de meggondolom, eltakarlak egy lepellel, félreteszlek, nem feledlek, majd egyszer ha lehull a lepel..talán újra csodállak. Keresnélek de már nem teszem, mert meg találtalak és el sosem temetlek. Bennem maradsz éltetsz...de csak csendben legbelül... összekavarsz? nem! csak megvakítasz? inkább elkábítasz... amíg tart a hatás élvezem, szállok, repülök, aztán újra földet fogok, aztán megint felkaplak és újra átélem. Le állok veled mint valami rossz droggal, félreteszlek, elrejtelek, és ha megtalál az érzés újra elő veszlek. Lehet nem vagy más csak egy téves kapcsolás, de én újra és újra felveszlek. Hogy csalódott lennék? nem hiszem csak csendben gondolok át mindent. Jobb így, ki nyílt a szemem. Szabadon engedlek, mint kutyát a pórázról, szaladj ismerd meg a teret. És ha egyszer hazatalálsz én újra beengedlek.